Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kalamajka nevű kiscica, akinek az otthona egy kis város volt, amit Tóvárosfalvának hívtak. Ideje többségét az utcabéli barátaival töltötte. Szüleivel, Karamellával, Szmörivel és két testvérével éltek egy családi házban. Matyi, Vendel és Kalamajka hárman voltak testvérek, ő volt a legkisebb és a legrosszabb hármójuk közül. A kiscica a hihetetlen kíváncsiságának köszönhetően, mindig valami zűrbe keveredett. A városban jól ismerték, mindenkinek meg volt róla a véleménye. Nagyon sokoldalú, színes egyéniségnek tartották. Akadt olyan, aki barátságos, nagyon kíváncsi, vidám, jólelkű cicának tartotta. A legtöbben csirkefogónak, szeleburdinak, huncutnak, csintalannak, örökmozgónak, virgoncnak, csalafintának, okostojásnak, szeszélyesnek, pajkos, bátor, leleményes teremtménynek ismerték, aki állandóan rosszban sántikált. A macskák közül kitűnt a vörös színű selymes bundájával, amin a csokoládébarna csíkjai csak úgy fénylettek a napsütésben, mint, mikor az olvasztott csokoládé teteje csillog.
Egy gyönyörű nyári napon Kalamajka gyerekek kacarászására ébredt. Kinézett az ablakon és megörült, amikor meglátta a barátait játszani. Ott volt Fifi és Leo cica. Éppen egy papírsárkányt eregettek. Meglátta a színes sárkányt és neki is kedve támadt utánuk szaladni. Reggeli nélkül ment játszani, csak a pöttyös bögréjéből lefetyelt egy kis cicakakaót. Nyomban ki is rohant hozzájuk és közösen futkároztak a sárkány nyomába, amit Leo fogott. A fiataloknak tetszett a színes sárkány, ahogy a szél felkapta és az csak szállt. A levegőben táncot járt.
– A sárkányeregetés jó móka – mondta Fifi barátjának, Kalamajkának.
A sárkány piros, narancssárga, citromsárga, zöld, kék és lila színben pompázott. Már legalább egy órája az utcán futkároztak a cicák. Kalamajka házából egy hang így szólt:
– Kalamajka, gyere haza! – kiáltotta Karamella a fiának.
– Megyek! – válaszolta anyukájának.
Kalamajka elköszönt a kis barátaitól és hazament.
– Egészen jól elvoltunk a barátaimmal. Miért kellett hazajönnöm?
– Elmehetnél a városba, hozhatnál macska kolbászt és aszpikos pulykát. Már félre van rakatva a hentesnél.
– Rendben elmegyek, bár nem értem miért nem várhatott egy kicsit.
– Itt van a bevásárlótáska és a pénz is, de jól vigyázz rá, nehogy elveszítsd!
– Vigyázok rá, mint a szép bundámra.
A kiscica útnak indult a belváros felé a Macskaköves úton. A bevásárlótáskát csak úgy lóbálgatta maga mellett, közben találkozott néhány ismerős arccal. Ahogy sétált már messziről látta a hentes üzletet, ahová az anyukája küldte. A cégtáblát nem lehetett nem észrevenni, hiszen hatalmas és nagy piros betűkkel volt kiírva: Ferkó Hentes.
A Vadcsont nevű utcában egyszer csak megpillantott egy feltűnő házat, ahonnan különböző hangok szűrődtek ki. Amint közelebb ért, akkor meghallotta, hogy valaki zongorázik. Kalamajka a ritmusra elkezdte a farkincáját tekergetni és elkezdett táncolni, majd be akart menni a szórakozóhelyre, hogy megnézze közelebbről. A bejárati ajtóra ki volt írva, hogy: Macskáknak belépni tilos! De a kíváncsiságának nem tudott parancsolni, így beosont. Csendes léptekkel haladt egyre beljebb. Ahogy a lábait rakosgatta egymás után egyszer csak egy nagyobb, sötétebb szobában találta magát. Kikerekedett kék szemével és megdöbbent arccal körbenézett. Nagyon úgy tűnt, hogy rossz helyre tévedt. Látta, hogy négy bulldog kutya éppen kártyázik. Felugrott a mellette lévő szekrény tetejére, onnan figyelte az eseményeket. A kerek asztal közepén kutya dollárok hevertek.
Olvad el a mesét!
Fedezd fel a mesék világát az új mesekönyvemmel, és élj át csodálatos kalandokat!
Szerezd be mesekönyvemet most!
