„Ez csuda jó!”
Kozma Ani tatai szerző, ráadásul gyermekirodalmi szerző, így nem volt kérdés, hogy ahogy megláttam molyon és egy tatai csoportban a készülő köteteit, megkerestem. Ezúton is nagyon köszönöm neki, hogy a rendelkezésemre bocsátotta a két könyvet (Jakabot fizikai, Marcipánt digitális formában). Korosztályi besorolást nem láttam rajtuk, de mind a kettő célcsoportja leginkább az óvodások és a kisiskolások.
Szerzői kiadásokról van szó, amikhez az ember azért legtöbbször félve nyúl. A Marcipán kutya kalandjai nekem nagyon kellemes élmény volt, mind tartalmilag, mind kivitelezésében igényes, szép kiadványt olvashatunk. A kötet négy rövidke történetet tartalmaz, amelyek főszereplője Marcipán, az árva kiskutya. Egy cukrászda előtt talál rá Epres Martin és a szülei, akik befogadják, és Marcipán nem csak új otthonra lel, de barátokat is szerez, és különféle kalandok esnek meg vele.
A kötet kialakítása nagyon szép. Gácsi Krisztián rajzai bájosak és aranyosak, általában a laptükör nagy részét elfoglalják, így azoknak a kicsiknek is élményt nyújt sokáig nézegetni őket, akiknek a szüleik olvassák fel a meséket. Nekem kicsit a Disney-féle ábrázolást juttatták eszembe, mindenesetre az ember- és állatkarakterek is modernek és cukik. Kozma Ani szövege nagyon egyszerű és kedves. Szerintem óvodás korosztályban jól eltalált a mondathosszúság és a szóhasználat, felnőttként kicsit sok a redundancia és a cukiságfaktor (becézések, kicsinyítő képzők stb.), de a gyerekek a célközönség, nekik meg szerintem nincs ilyen problémájuk.
A történetek kedvesek és szeretetteljesek, az egész kötet végtelenül pozitív. A kalandok felépítése klasszikus, a bonyodalmat mindig megnyugtatóan követi a megoldás. Nekem egyedül az okozott egy kis zavart, hogy Marcipán az első és a második történet között egyszer csak antropomorfizálódik. Az első mesében még abszolút kutya, aki ólban alszik, és minden tekintetben kutyaként viselkedik, a második mesében viszont már beszélget Martinnal, a játszótéren hintázik, és homokvárat épít. Itt egyébként (szintén antropomorf) barátokat is szerez, egy cica, egy bárány és egy nyuszi személyében. A kalandok olyan hétköznapi eseményeket mutatnak meg, amelyek minden kisgyerekkel előfordulhatnak, és ebben rejlik a kötet ereje: a szereplők és a helyzetek könnyen azonosulhatók, és ha történik is valami rossz, nagyon hamar visszaáll a világ rendje.
9/10,
A köteteket a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
