Interjú Tarr Andrea illusztrátorral

Tarr Andra készítette Jakab, a lúd tatai kalandjai mesekönyv rajzait. Egy igazán szerethető, barátságos lúd karaktert és nagyon szép képeket alkotott. Szuper volt vele dolgozni, gyorsan tudtunk haladni mindennel. Rugalmas, segítőkész volt folyamatosan.

Készítettem vele egy interjút, hogy mit gondol a közös munkáról.

Kozma Ani: Illusztrátorként dolgozol, hogyan alakult ki, hogy te valóban ezzel fogsz foglalkozni? Mióta rajzolsz?

Tarr Andrea: Egészen pici korom óta rajzolok, mondhatom talán azt némi túlzással, hogy én már így születtem, aztán ugye az évek során azért nyilván sokat fejlődtem a sok- sok rajz elkészítése során és remélhetőleg még fogok is. Furcsa, de régi álmom volt, hogy egyszer könyvet illusztrálhassak, aztán ha jól emlékszem két éve volt először lehetőségem rajzokat készíteni egy kiadványhoz, ez volt az első ilyen jellegű munkám. Persze a mesekönyvek képeinek elkészítése mellett egyéb kézműves dolgok elkészítésével is foglalkozom.

Kozma Ani: Azt gondolom, hogy az alkotáshoz egyedüllét és elmélyülés szükséges. Beavatnál egy kicsit az alkotói folyamatodba?

Tarr Andrea: Én úgy gondolom, hogy maga a kreatív tevékenység az elmélyülés, általában ha alkotok, akkor kikapcsol minden más és akkor ott csak az van. Először mindig a rá hangolódás történik meg, hogy bele tudjam élni magamat az adott munka rezgéseibe. Igazából nem mindig van csend körülöttem többnyire zenét hallgatok vagy hangoskönyveket miközben egy-egy munka készül és esténként édesanyám is át szokott jönni Bogi cicánkkal és beszélgetni szoktunk, bár van, amikor a teljes csendet igénylem. 🙂

Munkától függően egyeztetések vannak mindig a megrendelővel. Nyilván egy mesekönyv illusztrálásánál a kezdő lépés a kézirat átolvasása, ilyenkor szoktak jönni már ötletek, színek stb. Aztán egyeztetünk az íróval, hogy ő mit szeretne, látni milyen elképzelések vannak vagy rám bízza a dolgot. Majd elkészülnek az első vázlatok, akár több is, ha szükséges, és amint sikerül dűlőre jutnunk a megrendelővel utána kezdődhet a rajzolás része.

Kozma Ani: Van-e valami számodra kedves és esetleg vicces történet, ami egy rajzolt karaktereddel, munkáddal kapcsolatos?

Tarr Andrea: Kedves történet számomra az volt mikor tavaly Kőszegi-Arbeiter Anita barátnőm megkeresett hogy rajzoljak képeket az első könyvéhez és mikor először találkoztunk, hogy megbeszéljük a részleteket elhozta a kislányát is, akiről a könyv szólt és olyan mély benyomást tett rám, hogy egyszerre mikor hazamentem már a fejemben volt róla az az aranyos kislány rajz, aki végül is a könyv lapjain is megjelent.

Illetve Jakab megrajzolása azért is állt közel a szívemhez, mert korábban nekünk is volt két libánk egy fehér színű és egy szürke színű a Máté meg a Tádé. Időközben Tádéról kiderült, hogy lány mikor először elkezdett tojást rakni.:) Nagyon szerettem őket. 

Vicces történet az volt, amikor Süsü baba készítésével keresett meg az egyik ismerősöm és a varrásnál anyukám is segített hogy gyorsabban haladjunk. Amikor már majdnem kész volt csak a fejét kellett felvarrni és ugye ki kellett fordítanunk hogy a varrás ne látszódjon, és mikor visszafordítottuk akkor nem előre nézett a feje hanem hátra :), és ezt így kétszer sikerült eljátszani már nagyon fáradtak voltunk mind a ketten és csak nevetni tudtunk, hogy visszafele lesz a Süsü. De harmadszorra sikerült jó irányba terelnünk a buksit. Ezt azóta is emlegetjük.:)

Kozma Ani: Ez az első mesekönyv, amit illusztráltál?

Tarr Andrea: Nem, ez már a hatodik. 🙂

Kozma Ani: Egy mesekönyv illusztrálásánál szerinted, mi a legfontosabb?

Tarr Andrea: Szerintem nagyon lényeges, hogy a rajzok szépek legyenek értem ezt egyrészt a formákra másrészt a színezésre. Nézni kell azt is, hogy milyen korosztálynak szól, azt is h mi a könyv témája. Mert mindegyik mást kíván és esetleg egy tiniknek szóló könyvnél lehetnek picit kevésbé kidolgozott elnagyoltabb képek, de a lényeg az, hogy hűen alátámassza a könyv mondandóját. Fontos lehet az is, hogy figyelemfelkeltő legyen. Én úgy gondolom, hogy kisgyerekeknek kedves figurákat jobb készíteni, mert az ő kis lelkük még nagyon finom és talán így szelídebben lehet formálni. Piciknek szóló mesekönyvnél meghatározó, hogy sok kép legyen benne, hiszen ők így jobban el tudják még képzelni  a dolgokat, de ha csak magamból indulok ki én felnőttként is nagyon szeretem a képes könyveket, sokszor nem is a szöveget olvasom el csak a képeket nézegetem.

Kozma Ani: Mennyire volt kihívás Jakab karakterének életre keltése?

Tarr Andrea: Volt Jakab karakterében is kihívás, mert a ludaknak is olyan kis cuki feje van, amit nem volt könnyű visszaadni rajzban. A nehézséget az okozta, hogy először nem tudtam, hogy hogyan alakítsam kis a fejét, hogy kedves arca legyen másfelől meg kellett tartani a lúd formáját is, hogy felismerhető legyen az, hogy ő milyen állat. Okozott fejtörést az is, hogy hogy tudom úgy megrajzolni, h személyiség legyen, és hogy mi legyen rajta az, ami egyedivé teszi. Aztán Anikóval egyetértésben megállapodtunk abban, hogy a szeme legyen zöld és egy kis kék-fehér csíkos sálat is kapott a nyakába.  Rengeteget próbálkoztam, hogy lenne a legaranyosabb, míg végül sikerült három vázlatot készíteni különböző szögekből ábrázolva a ludat.

Kozma Ani: Egy hónap alatt készítetted el az összes rajzot a mesekönyvhöz. Milyen hatással volt rád a könyv története?

Tarr Andrea: Aranyosnak találtam a könyv történetét, és érdekesnek. Az ember kedvet kap, mikor olvassa, hogy ellátogasson Tatára és végig járja a gyönyörű helyeket, amiket Jakab is.

Kozma Ani: Jártál már Tatán?

Tarr Andrea: Igen egyszer voltam már Tatán egy kirándulás keretében, de akkor csak a várat és mögötte a vízimalmot néztük meg, de akkor is nagyon tetszett és most, hogy láttam a képeket, melyekről a rajzok készültek rádöbbentem, hogy mennyi mindent nem láttam még ott. Csodaszép hely tényleg és amint tehetem tuti, hogy el fogok menni és körbenézek jobban.

Kozma Ani: Melyik nevezetességre vagy a legjobban kíváncsi?

Tarr Andrea: A képek alapján nekem, ami a legjobban  tetszik a vár és a tó, a vízimalom, a tanösvény, és az angolkert. De igazából a könyvben szereplő összes helyszínt is szívesen végig járnám. A kastélyok, várak, régi épületek egyébként is a gyengéim. 🙂

Kozma Ani: Miért ajánlanád a mesekönyvet a gyerekeknek, szülőknek, nagyszülőknek?

Tarr Andrea: Gyerekeknek azért ajánlanám a könyvet, mert aranyos, mesés formában tudnak megismerkedni Tatával és így talán jobban megjegyzik, hogy mit láttak az miről híres. Izgalmasabb így szerintem, mintha csak megnézünk egy várat vagy akármi mást. A szülőknek és nagyszülőknek pedig azért, mert ők is tanulhatnak, kaphatnak olyan ismeretet a városról, még ha tataiak is, amit esetleg eddig még nem tudtak. Ha pedig nem odavalósiak, akkor egy igazán tartalmas, izgalmas családi programot keríthetnek az által, hogy a gyerekekkel közösen, mint egy mesebeli kalandban járhatják körbe a nevezetességeket és így fontossá és minőségivé válhat az együtt töltött idő. Így játszva tanulhat együtt a család. Azért is ajánlom  a gyerekes családoknak, mert szerintem fontos az, hogy tudjunk dolgokat a hazai városokról, hisz ez hozzátartozik a kultúránkhoz, főleg, ha valaki ott is él.

Kozma Ani: Nekem, ami a legjobban tetszett Andrea rajzaiban, hogy a tájképeket olyan szépen megrajzolta, hogy az olvasó úgy érzi, legszívesebben a helyszínen volna. Egy útikönyvnél ez elengedhetetlen. Mindegyik képen van valami, ami vezeti a néző tekintetét. Lenyűgözően alkotta meg az épületek ábrázolását is.

Ezúton is nagyon köszönöm Neked a gyönyörű rajzokat. Öröm volt veled dolgozni.

Köszönöm szépen a válaszokat! További sok sikert kívánok!

Tarr Andrea: Én is köszönöm az interjút is és lehetőséget is a könyvhöz, hogy én rajzolhattam. 🙂

Andrea elérhetőségei : tarr.andrea.86@gmail.com
https://www.facebook.com/andrea.tarr.3/
Telefonszám: 06306755076

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük