Az Őrség varázslatos látnivalói

Teljesen elbűvölő Magyarország e csodálatos tája, ahol rengeteg a látnivaló, kulturális emlék. Számos természeti csodára lelhetünk rá, amit sajnos kevesen ismernek.

Kristálytiszta vizű források, patakok, rétek és kaszálók, lombos és fenyőerdők váltják egymást, ahol a rájuk jellemző gazdag élővilággal ismerkedhet az erre járó. Zavartalan csend, nyugalom, jó levegő, a természet szépsége és az őrségi vendégszeretet fogadja a látogatókat.

Vas megye délnyugati részén elterülő Őrség történeti és néprajzi régió, mely részben átnyúlik a trianoni határokon túlra, Szlovénia és Ausztria területére is. A túlnyomórészt az Őrségi Nemzeti Park védelme alatt álló tájegység jellegzetes falvai máig őrzik az ősi „szeres” településformát, melynek jellemzője a néhány, egymáshoz közel épített házból álló, eredetileg rokoni kisközösségeket alkotó „szerek” laza hálózata. 

Ezt az építkezési módot és a hagyományos életvitelt mutatja be Szalafő-Pityerszeren az Őrségi Népi Műemlékegyüttes.
A népi építészet jeles darabjai a haranglábak, kódisállásos házak, lábaspajták.
A kővárak építése nem volt jellemző. Ezek védelmi szerepét az Árpád – kori erődszerű templomok látták el.

Őrvidék, honnan ered ez a szokatlan név? A honfoglaláskor a magaslatokon megtelepedett magyarok innen tartották szemmel és védelmezték a frissen szerzett területek határait. Az itt élők közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak, a határok őrzéséért különböző kiváltságok jártak nekik.

A jégkorszak utáni hűvös klíma maradványai a tőzegmohás lápok és láprétek. A sok csapadék és magas páratartalomnak köszönhetően az ország egyik gombákban leggazdagabb területe. Az erdők mélye és a legelők ízletes vargányát, galambgombákat, sárga rókagombát rejtenek.

Sokszínű az állatvilága. Egyedülálló a lepkefaunája, és kimagasló a vadállománya. Az Őrségi Nemzeti Park legfényesebb ékkövei a lepkék. A nappali lepkék kb. 120 különböző faja fordul elő az Őrségben és a Vendvidéken.

Az itt élő emberek megélhetését elsősorban az állattartás biztosította. Használati tárgyaik jelentős részét is maguk készítették. Napjainkban a turizmusnak köszönhetően ismét fellendülőben van néhány kismesterség: gerencsérség, kópickötés, zsuppkötés, kosárfonás. A szokások és hagyományok az év különböző rendezvényein bemutatva, megismertetve tovább élnek, hiszen „Múlt nélkül a jelen silány, a jövő bizonytalan!”

A természeti, néprajzi és kultúrtörténeti értékek megóvására és azok megismertetésére 2002. március 1-jén megalakult az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság. Tanösvények, bemutatóhelyek, múzeumok várják az idelátogatókat, akik szakvezetéseken betekintést nyerhetnek e táj sajátosságaiba.

Hazánk egyik legérintetlenebb régiója, amely látnivalókban, természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális gazdag tájegysége hazánknak.

Barangolás az Őrségben

Az Őrség lenyűgöző és természetes. Rengeteg programot, vásárt, fesztivált, kínál. Kevés olyan mesébe illő, természetközeli és varázslatos vidék van az országban, mint az Őrség. Egyre többen veszik célba ezt az idilli helyet, mivel e békés táj teljesen kikapcsol a monoton hétköznapokból.

A történelmi Őrség központja a kilenc szerből álló Őriszentpéter, rajta kívül még 21 magyarországi és nyolc szlovéniai települést sorolunk a tájegységhez, de turisztikailag a Szentgotthárdtól délre fekvő Vendvidéket és a Zala megyéhez tartozó Hetés néhány falvát is ide értjük. Az Őrség legkönnyebben személyautóval járható be és sokkal több mindent láthatunk így. A régióra az aprófalvas települések jellemzőek, két városa, az Őrség kapuja címmel büszkélkedő Szentgotthárd és Körmend, a Nemzeti Parkot északon határoló Rába folyó völgyében fekszenek. Itt is találhatunk szállást, ráadásul Szentgotthárdon termálvizes élményfürdő is bővíti a kínálatot. Ahhoz, hogy teljesen magunkévá tegyük az Őrségre oly jellemző vidéki nyugalmat, a legjobb választás egy panzió vagy vendégház valamelyik kis faluban.

Középkori templom az Őrség szívében

Őriszentpéter legjelentősebb látnivalója a román kori Szent Péter templom és a középkori téglaégető építménye. A városka szélén, a Templomszeren áll a fák között megbújó kis Árpád-kori templom.

A templom története

Az 1200-as években emelt épületet, a török veszély közeledtével, 1550 körül erődítménnyé alakították, bástyákkal, sánccal és árokkal vették körül. A török csapatok fosztogatását a környék földesurai a megerősített udvarházakba, erődökbe telepített katonasággal próbálták megakadályozni. Az őriszentpéteri erődtemplomban is több tucat katona állomásozott, de az 1664-es ostromot nem tudták kivédeni és a török lerombolta az erőd falait, hadászati jelentőségét többé már nem kapta vissza a templom. Egykori katonai szerepére csak a mély sáncárok utal a templomkertben. Az újjáépített egyhajós templom, amelynek tornyát egybeépítették a nyugati homlokzattal, a XVII. század elejétől a protestánsok tulajdonába került, és csak 1732-ben lett ismét a katolikusoké.

Középkori téglaégető

A templomtól keskeny ösvény vezet a pár perc sétával elérhető középkori téglaégetőhöz. Az eredeti kemence a XVI. század elején épült, és feltehetőleg itt égették ki a templom erődítéséhez felhasznált téglákat is. Az építmény fölé védőtetőt építettek, alatta a helyszínről előkerült leletek láthatók.

Az őrségi népi építészet eszenciája

A hét, jellegzetes őrségi településből, szerből álló Szalafő Pityerszer névre hallgató része egy kicsi skanzen. Különlegességét az adja, hogy más skanzenekkel ellentétben itt az épületek máig az eredeti helyükön vannak.

A pityerszeri skanzen épületei

Az Őrségi Népi Műemlékegyüttes épületei az 1700-as évekbeli állapotot őrizték meg. Az épületek ma is az eredeti környezetükben, korhű berendezéssel állnak a látogatók rendelkezésére.

A pityerszeri szabadtéri múzeum legrégebbi épülete az egyszerű, zsúpfedeles boronaház, a Csordás-ház. Ez a fajta épület az első háztípusok egyike, a honfoglalás kori jurtákat váltotta fel. A meglehetősen kezdetleges épület egyetlen helyiségből áll, és itt alakították ki a kémény nélküli tűzhelyet, mai szemmel nézve nehezen képzelhető el az élet ebben a füstös, döngölt padlójú, bútor nélküli házikóban.

Szalafő

Szalafő talán az Őrség legtöbb népi értéket őrző települése. A szlovén határ közelében fekszik, a Zala folyó forrásvidékén. Elnevezése a helyiek által Szalának nevezett Zala folyó, és a “fej” – a folyó kezdetét, forrását jelző – főnévnek az összetételéből származik.  A Zalának valójában nincs forrása. A falutól 4 kilométerre, északnyugati irányban található Fekete-tó lápjából bújnak elő az apró vízfolyások, tocsogók, amelyekből egyszer csak elénk bukkan a patak, amelyre már rámondhatjuk: „ez a Zala”.
A Fekete-tó sem valódi tó, sokkal inkább süppedős lápvidék. Az erdőkkel körülvett lápréten több jégkorszaki maradványfaj található, például a ritka rovarevő növény, a kereklevelű harmatfű. A Fekete-tó környéke ma szigorúan védett terület, csak előzetes bejelentkezéssel, vezetővel látogatható.


Szalafő faluképi szempontból is védett község, 7 szerből áll (Alsószer, Templomszer, Gyöngyösszer, Csörgőszer, Papszer, Pityerszer, Felsőszer), melyek a patak két partjának lejtőin, illetve a forráságak által közrefogott dombok peremein helyezkednek el.
A központban pihenőhely és igényesen épített gyermekjátszótér is várja a látogatót.
A Templomszer nevét, a dombtetőt uraló református templomról kapta, melyet 1839-42-ben építettek. Egy helyi anekdota szerint a templom alapját a felsőszeriek ásták ki úgy, hogy az épület majdan feléjük, nyugatra nézzen. Ezzel azonban az alsó- és gyöngyösszeriek nem értettek egyet, ezért egy éjszaka betemették az alapot és újat ástak, amelyet a maguk irányába, kelet felé tájoltak. Így épült fel a templom, amelynek mindkét szer felé van egy-egy bejárata.


Az Őrség “fekete aranyának” mondják a tökmagolajat. Az 1900-as évek óta termesztenek errefelé olajtököt, és a magjából sajtolással nyerik az olajat. A tökmagolajütés módszerét Burgenlandból lesték el az őrségiek. Ezzel az eljárással nem sérülnek, illetve bomlanak le a telítetlen zsírsavak és vitaminok. Napjainkban, az egészséges életmód térhódításával, újra a figyelem középpontjába került a tökmagolaj. Szalafőn is több porta akad, ahol foglalkoznak vele.

Néhány különleges Őrségi kulturális örökség

Vendvidék – barangolás Orfalu, Apátistvánfalva, Kétvölgy falvakban.

A Vendvidékre a szórvány településszerkezet jellemző. Néprajzilag is önálló, sajátos kultúrát őriz ez a táj. Egy-egy ház külön áll a dombokon, körülötte helyezkednek el a rétek, szántók, és a kaszálógyümölcsösök. Vend nemzetiségiek élnek a vidéken, a hagyományaik építészetben, gazdálkodásban, szokásokban mutatkozik meg.

Vendvidék látnivalói:

  • 1823-ban épült orfalui harangláb
  • templom látogatás Apátistvánfalván
  • „tóka”, mely 2-3 méter mély kb. 2 méter széles gödör, esővízzel töltődik fel, a vízzáró agyagréteg nem engedi a vizet elfolyni
  • kétvölgyi hajlított lakóház: 17. századi zsúpfedeles, tömésszerkezető, boronafalú parasztház a Fő utca 36. szám alatt
  • 1865-ben épült ritkaházi harangláb
  • kódisállásos ház, ami előteret képez a konyha és a pitvar között

Viszák ősi falumagja – a maihoz hasonlóan – a patak mellett feküdt. A faluban található szeszfőzdét a II. világháború előtt a község tehetősebb gazdái alapítottak. Deportálások után az önkormányzat vette át a szeszfőzde irányítását. Több emberöltő óta nagyon sokan jártak és járnak ide fizetni, így lett messze földön híres a viszáki pálinka. 

  • Kitelepítettek faszobra, a Böhm, a Török és a Dávid családok 
  • Pajtaszínház – Szarvas József, a Nemzeti Színház mővésze 2006 óta rendszeresen rendezvényeket szervez. 
  • budapesti Szabadság-szobor modellje, Gál Erzsébet alkotása

Szeretnél az ország egyik legszebb helyén feltöltődni testileg és lelkileg? Válaszd az Őrséget!

További érdekességeket olvashatsz: http://varazslatoseleterzes.hu/ oldalon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük